Aquarius Élet-Mű-Hely-Alapítvány

Ovis jóga beszámoló 2018.11.25.

Ma Bálint kivételével együtt volt az egész csipet csapat: Fanni, Laura, Lea, Lili a lányok képviseletében, Gergő és Nándi a fiúk csapatából :) Ma csak egy autóversenyzős OM-ot csináltunk, aztán egy széppel folytattuk, hogy Fannit jobb kedvre derítsük, mert ma szomorkásan érkezett közénk. A Gömbimaci „Hogy vagy ma?” körből megtudtuk, hogy Lilinek szülinapja volt, hogy Gergőnek fülgyulladása, hogy Laura a Gesztenyeklubban járt, hogy Leácska végre meggyógyult a több hetes betegségből, és a többiek mind szeretnek oviba járni :-D Csak Fanni nem árulta el nekünk, hogy miért szomorú, és azt sem, hogy hogyan tudnánk felvidítani. Aztán indult is a meseszál. Ma egy gonosz varázsló bukkant fel az erdei ovi környékén, aki elhatározta, hogy elrabolja a különféle kis állatokat az oviból, hogy azután eladja őket, és jó sok pénzhez jusson. Elsőként az erdei ovi melletti tavacskából a kis halacskákat kapta el, és zárta el egy tározóba. Mindenki színes pikkelyes halacskává változott, én magam voltam a gonosz varázsló, varázspálca is akadt a kezembe, és sorra kaptam el egy fogócskában az összes kis halacskát. Tározót kötélből építettünk az egyik sarokba. Igen ám, de a hal mamák és hal papák észrevették, hogy eltűntek a kicsinyeik, és a keresésükre indultak. Meg is találták a tározót, és addig csipegették a szájukkal, míg ki nem szabadították a bébihalacskákat, akik mind gyönyörű hal (nagy)mozgással kimenekültek a tározóból, egy egész szobahosszon át úsztak, ahogy azt kell ;) A varázsló ez után a kis krokodilokat csente el az erdei oviból, de a krokodil mamák és papák most is a kicsik segítségére siettek, erős fogukkal kirágták őket a fogságból, emelkedett a kötél, és a sok kis krokodil gyönyörűen kúszott át alatta a szabadságot jelentő túlpart, a szoba túlsó vége felé :) Ezután kiscicákat rabolt a csúnya gonosz varázsló, finom puha plédekből készített fészekbe rejtette őket. Ennek már Fanni sem tudott ellenállni, itt feledkezett meg minden szomorúságáról, és változott ő is cicává, hogy azután a pihe-puha fészekben összegömbölyödve bújjon össze a többi kiscicával. A mama és papa cicák erős karmocskáikkal szabadították ki a kiscicákat, akik négykézláb igyekeztek kifelé a rabságból. A cicák után a tigris kölyköket ragadta el a gonosz varázsló, de a tigris mamák és papák erős fogaikkal és hatalmas karmaikkal őket is kiszabadították. A kis tigrisek a végén magasra emelt farkincákkal csúfolták a hoppon maradt varázslót (a lábelemléseket persze mindkét oldalra megcsináltuk! ;). A varázsló ez után úgy döntött, hogy az kis oroszlánokat rabolja el, az ő szüleik lusták és egoisták, biztosan nem sietnek a kölykök segítségére. Hát, rosszul gondolta, mert amikor leszállt az est, az egész nap lustálkodó oroszlánoknak feltűnt, hogy nincsenek meg a kölykök, utánuk eredtek a szagokat követve, meg is találták őket, és akkorát bömböltek, hogy leomlottak a ketrecek falai! Menekültek is a kis oroszlánok, és amikor mindenki biztonságba ért, megtanulták ők is az oroszlán bömbölést, hogy ha máskor fogságba kerülnének, ők is tudjanak majd olyan eget rengetőt bömbölni, hogy még a ketrecek is összeomoljanak :) A kis oroszlánok után a kis kígyók következtek közkívánatra, voltak itt csörgőkígyók, kobrák, halálkígyók, kérem szépen! Mind el is fogta őket a varázsló, a kis kígyók ijesztően sziszegtek kifelé a fogságból, aztán egyszer csak kiszökdöstek a lyukakon, és ó, jaj, a varázsló megtudta, milyen is a kígyó harapása, marása. A pórul járt goncsi varázsló feldobta a pacskerját, fel bizony, mind a négyet! Úgy feküdt a hátán, mint egy döglött bogár! A kezében ott meredezett az immár veszélytelen varázspálca. No, ezen mindenki hatalmasat nevetett! A kígyó papák és mamák hazahúzták a kígyó kölyköket (akik mind a kötélbe kapaszkodtak). Akkor még gyorsan kellett szánkózni párat úgy, hogy mindig más üljön az első helyen. Aztán mindenki lelkesen futott a szőnyegre, ráfeküdt a kedvenc színű felhőcskéjére, elrendeztem kezeket-lábakat, csiribú-csiribá varázsütésre csend is lett, egy nagy fújással még magasabbra fújtuk a felhőcskénket, majd huss, visszaérkeztünk a terembe. Egy szép OM, egy kis nasi, egy kis aji, és már nyílt is az ajtó a valódi szülők előtt, hogy visszakaphassák gyermekeiket :)



Kövess minket a Facebook-on!